K. István 1995-ben egy társával felgyújtotta a debreceni zsinagóga frigyszekrényét. A tóratekercsek porig égtek. K. akkor mindössze 19 éves volt, büszkén vallotta magát szkinhednek. Korábban több eljárás indult ellene, mert cigányházak ablakait betörte. Most a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság egyik gyanúsítottja. Cs. István ugyancsak szkinhed volt, tinédzser korától verte a cigányokat. A rendőrség jelenleg őt tartja a sorozatgyilkos banda vezetőjének és fegyverszakértőjének. Ha megrajzoljuk az egykori bőrfejűek pályaképét, figyelemre méltó következtetésekre jutunk.

Mindenekelőtt arra, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda nem jelentett új nyitányt a magyar szélsőjobboldal történetében. Nem a semmiből jöttek, elődeik pedig nem tűntek el a semmiben. Elég csak arra gondolnunk, hogy a legnagyobb magyar szkinhed­szer­ve­zet, a Nemzeti Ifjak Egyesülete egykori elnöke, Sneider Tamás (Roy) ma a Jobbik Heves Megyei Választmányának elnöke, egri önkormányzati képviselő. Júniusban a Jobbik egyik európai parlamenti képviselőjelöltje volt. Sneider Tamásról ezt mondja egy 1992. január 3-án kelt vádirat: „Az üldözés során Farkas Bélát a Sneider Tamás (I. rendű vádlott) vezette csoport utolérte, majd Farkas Bélát Sneider Tamás leütötte. Amikor a sértett földre került, az I. rendű vádlott és a társaságában levő személyek Farkas Bélát kézzel, botokkal és kábeldarabokkal ütlegelni kezdték, majd a földön fekvő sértettet összerugdosták." A jegyzőkönyvek szerint a Nemzeti Ifjak Egyesületének tagjai a támadás során ezt kiabálták: „büdös cigányok, rohadjatok a kurva anyátokba, büdös tőletek a levegő, mocskos cigányok dögszagúak vagytok". A Sneider-vezette Nemzeti Ifjak Egyesülete irodájában, amely az egri kisgazda székházban működött, a cigányok tulajdonságairól az alábbi szórólap volt olvasható: „Koszos, mosdatlan, az emberhez csak nehezen hasonlítható lény. Szellemi munkára ritka esetben alkalmas. 600 év kevés volt ahhoz, hogy emberré váljon. Javarészük tyúkólhoz hasonló putriban él. Előjogokat követelnek, holott gázkamrát érdemelnek. Lusta, tolakodó, hisztérikus, aljas fajta. Tolvaj, nyerészkedő, züllött, követelőző, gátlástalan, alsóbbrendű nép."

Ez a szöveg nem 2009-ben jelent meg a Jobbikhoz és a Magyar Gárdához közelálló kuruc.infón, hanem 1993-ban a Nemzeti Ifjak Egyesülete szórólapján. Sneider akkor országos szkinhedvezetőként működött, ma a Jobbik egyik vezető személyisége. Idén május 21-én együtt szónokolt Vona Gáborral, a Jobbik elnökével, Salgótarjánban, május 23-án ifj. Hegedűs Lóránttal Vécsen, a Jobbik honlapja szerint Novák Előddel lép fel legközelebb Úriban. Ugyanitt szerényen azt írja életrajzában: „A kilencvenes évek elején vezetője voltam az első csonkaországi nemzeti ifjúsági szervezetnek, a Nemzeti Ifjak Egyesületének."

*

Horváth Nándor ügyész, az egri szkinhedek akkori specialistája azt mondta, hogy a Nemzeti Ifjak Egyesülete szkinhed tagjai kíméletlenül durva támadásokat intéztek a cigányok ellen, és előre megjósolta, hogy „ennek halálos áldozatai lesznek". A szervezet toborzója így hangzott: „Polgárok! (...) ha nem akarjátok, hogy a magyarság kisebbségi sorba kerüljön saját hazájában, ha öreg korotokra nem akartok védtelenül, bűnösöknek kiszolgáltatva meghalni, (...) akkor támogassátok a Nemzeti Ifjak Egyesületét. Ha nem akarod, hogy a bűnöző életmódot folytató családok maffiája behálózza az országot és rátelepedjen a gazdasági életre (...) legyél te is a tagunk." Ismerős? A dátum 1992.

Mindez onnan kezd érdekessé válni, hogy a Nemzeti Ifjak Egyesülete nemcsak a veszprémi és szegedi, hanem az egri, a salgótarjáni, a debreceni és a miskolci szkinhedeket is egyesítette. Ez utóbbi városok veszik körül a romák ellen végrehatott legutóbbi támadások területét, itt öldösték a cigányokat. K. István és társai is lazán ehhez a szerveződéshez kötődtek. Utólag kézenfekvőnek látszik, hogy a gyilkosságok tetteseit a Nemzeti Ifjak Egyesületének egykori tagjai körében is érdemes lett volna keresni. Annál is inkább, mert több bőröndnyi bűnügyi irat foglalkozik a bőrfejűek még tizenévesként romák sérelmére elkövetett súlyos bűncselekményeivel.

A gyilkosok végül azok között voltak, akikről leginkább feltételezni lehetett volna. De még a témával foglalkozó szakértők, újságírók is szem elől tévesztették a folytonosságot, hogy az egykori szkinhedek felnőttek. Elég lett volna a 2001-ben megjelent Jobb magyarok - A szélsőjobb útja a hatalomhoz 1990-2000 című könyvem kisgazda szkinhedekről szóló fejezetét elküldeni a rendőrségnek. K. név szerint szerepel benne. Ha a rendőrség ellenőrizte volna a kilencvenes évek legdurvább szkin­hed­tá­ma­dá­sai­nak elkövetőit, akár el is juthatott volna a tettesekhez. De ki gondolt erre?

A megdöbbentő folytonosság tükrében kötelező újraértékelni a magyar igazságszolgáltatás, a politikai pártok, a közvéleményt formáló publicisták szerepét. Mi vezetett hat ember rasszista indítékú meggyilkolásához, mitől lettek/lehettek az elkövetők sorozatgyilkosok? A szkin­hed­moz­ga­lom megerősödése a médiaháború idején kezdődött, amikor Csurka István rendezvényein karszalagos bőrfejűek látták el a rendezői feladatot. Ekkor emelték be őket a politikába. Utána az 56-os szervezetek gyámolítása alá kerültek. A csúcspontot 1992. október 23. jelentette, nemcsak azért, mert öreg pártfogóikkal együtt kifütyülték Göncz Árpád köztársasági elnököt, hanem azért, mert ezen a napon a kisgazdák ifjúsági szervezetének égisze alatt egyesítették a legnagyobb szkinhedszervezeteket a Pofosz Kolumbusz utcai székházában. A Kossuth térre már országosan egységes szervezetként vonult fel a Nemzeti Ifjak Egyesülete, amelybe beolvadt a Független Magyar Ifjúsági Front. A mozgalom magját az egri szkinhedek alkották. A gyűlésen jelen voltak a debreceni szkinhedek, rendőrségi források szerint személyesen K. István és akkori társai is. Nem sokkal a keblet dagasztó erődemonstráció után, amelyet a parlamentben többen is megvédtek, Salgótarjánban két tizenöt éves bőrfejű agyonverte a harmincöt éves, cigány származású Danyi Zoltánt. Az egyik gyerekkorú elkövető a börtönben öngyilkos lett.

*

A jobboldali pártok versengve igyekeztek a szkinhedeket magukhoz csábítani. A versenyt testhosszal a Kisgazdapárt nyerte. A Nemzeti Ifjak Egyesülete tagjai az ország minden részéből jártak a Belgrád rakpartra, a Nemzeti Fórum nevű szélsőjobboldali gyűlésekre. Itt találkoztak azokkal az öreg nyilasokkal, akik okosították őket. A hungarista Bosnyák Imrének, a nyilas párt egykori tagjának, aki Szálasi sírját gondozta, amíg élt, szintén jutott iroda a kisgazdáknál: előbb a VII.kerületi kisgazda székházban a Nefelejcs utcában, majd átmenetileg a Belgrád rakparton is. Mindkét helyen találkoztam vele. A debreceni K. Istvánt is a Belgrád rakparton hozta össze a Nemzeti Ifjak Egyesülete Kapronczi Mihállyal, az FKGP (később leváltott) Hajdú-Bihar megyei elnökével. Ezután ő nyitotta meg számukra a debreceni kisgazda irodát. Később ide jegyezték be K. István elnökletével a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget - a név megegyezett Imrédy Béla hírhedt szervezetének nevével, amely részt vett Szálasi államcsínyében. A bejegyzés után két nappal, 1995. január 6-án, Szálasi születésnapján, a KABSZ meg is kezdte működését: ezen a napon gyújtották fel a zsinagógában a tórát.

K. Istvánt már itt meg lehetett volna állítani. De nem ez történt. Az eset jól példázza az igazságszolgáltatás működését és felelősségét. A bíróság először is bejegyezte a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget, olyan alapszabállyal, amely „az élősködőktől mentes Magyarország megteremtését" tűzte ki célul. A megyei főügyészség akkori illetékese azt mondta, hogy ez nem jelentett rasszista és antiszemita programot, mert K. István elnök az alapszabályban nem jelölte meg, kiket értenek „élősködők" alatt. Ha pedig - szólt a magyarázat - a bíróság feltételezte volna, hogy élősködők alatt cigányokat és zsidókat kell érteni, akkor a bíróság „maga keveredik az antiszemitizmus és rasszizmus gyanújába". A náci klasszikusok szóhasználatát a bíróság „nem köteles ismerni". A KABSZ bejegyzésén meg sem száradt a tinta, amikor a tórát elégették. Ezért a megyei főügyészség vizsgálatot rendelt el. Egy alkotmánybírósági határozat alapján azonban a bírósági bejegyzés felülvizsgálatára az ügyészség nem jogosult. Csupán azt vizsgálhatta, hogy a szervezet az alapszabálynak megfelelően működik-e. A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség esetében az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tóraégetés teljes összhangban volt a szervezet alapszabályával. Ezek után az ügyészi vizsgálat csak annak megállapítására irányult, hogy K. István magánemberként vagy a KABSZ elnökeként használta nem rendeltetésszerűen a zsinagógában az öngyújtót. Ha nem lehet bizonyítani, hogy K. István „elnöki minőségében" gyalázta meg a zsidó templomot, akkor tette nem érinti a KABSZ jövőjét. Ezt pedig nem lehetett bizonyítani, ezért a Szálasi születésnapján történt tóraégetés után nem kezdeményezték a KABSZ feloszlatását, erre csak néhány évvel később került sor.

Az elkövetők elfogásuk után azonnal bevallották, hogy tettüket az antiszemitizmus motiválta, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya később mégis arra a megállapításra jutott, hogy „a fiatalok csupán italoztak, és jó heccnek tartották a zsinagógai tréfát". Ezért a bőrfejű ifjakat szabadlábra helyezték. Az eset után „rongálás" címén történt vádemelés, mintha csak egy asztalterítőt égettek volna el. Mint az MTI mostani közleményeiből kiderül, bizonyítottság hiányában még ezt a vádat is ejtették. K. Istvánnak senki nem mondta akkor, hogy amit tett, az helytelen, azt a törvény bünteti.

Ennél cinikusabb eljárást nehéz elképzelni. A következmények itt vannak az orrunk előtt. Felel-e értük bárki? Hasonló a felelősségük a gyűlöletbeszéd védelmezőinek. A bíróságok a gyűlöletre uszítás törvényi tényállását minden esetben azzal utasították el, hogy a gyűlöletbeszédet nem követték tettek. Most itt vannak a tettek. Hat embert öltek meg gyűlöletből, a tettek nyilvánvalóan a gyűlöletbeszéd következményei. Ki dönti el visszamenőleg, hogy kinek a gyűlöletbeszéde vezetett idáig, utólag melyik gyűlöletbeszédet ítélik uszítónak?

Torgyán József minden esetben úgy reagált, ahogyan a debreceni ügyben is: kirúgta a botrányban érintett kisgazda vezetőket, de megmaradtak a szkinhedek. A jobboldali politikusok minden alkalommal megtévedt, útkereső fiatalok csínytevéseinek állították be a legszörnyűbb szkinhed bűncselekményeket. A bőrfejűeknek soha nem mondták, hogy rossz úton járnak, csak arra kérték őket, vegyék le a bakancsot és a bomberdzsekit, növesszék meg a hajukat. Aztán lépjenek be a pártba. A cigánygyilkosságok tettesei egy másik döbbenetes felismeréshez vezetnek. Ha megvizsgáljuk a szkinhedek ideológiáját, azt kell mondanunk, hogy a Jobbik és a Nemzeti Ifjak Egyesülete között szinte teljes az azonosság. Még a személyi kapcsolódások is egyértelműek. A Jobbik nem más, mint az eddigi legjobban felépített szkinhedszervezet, amely megnövesztette a haját. Beolvasztotta az egykori szkin­he­de­ket, és úgy megerősödött, hogy kormányzásra készül, képviselőket küldött az Európai Parlamentbe. Ha Sneider Tamás, a Nemzeti Ifjak Egyesülete volt elnöke ment volna Brüsszelbe, még nyilvánvalóbb lett volna, hogy a Jobbik neve alatt itt valójában a Nemzeti Ifjak Egyesülete él tovább. Egy szkinhedpárt. Még Morvai Krisztina is a helyén van, mert csajok mindig voltak a bőrfejűek között, és minden szkinhedszervezetnek (szkin­hed­nek) volt egy Morvai Krisztinája. A romák elleni sorozatgyilkosságok után azzal kell szembenéznünk, hogy az 1991-92 óta bagatellizált szkin­hed­mozgalom egyrészt a rasszista gyilkosságokig, másrészt a kormányzás küszöbéig jutott, az Európai Parlamentben vannak képviselői, megalakították a csendőrséget, betilthatatlan félkatonai hadseregük van, potenciálisan hét-nyolcszázezer szavazóra számíthatnak, és eljöhet az idő, amikor Sneider Tamás lesz valamelyik miniszterünk. K. István és társai pedig kijönnek a börtönből mint politikai foglyok.

Mi vezetett idáig? Alapvetően az, hogy a jobboldal soha nem mondott le arról, hogy a szélsőjobboldalt a baloldal elleni nyomásgyakorlásra használja fel, és a szélsőjobboldali szavazatokat megszerezze. Ez a politika már a két világháború között is megbukott. Bebizonyosodott, hogy a szélsőjobboldalt nem lehet féken tartani. A történtek után a jobboldali politikusoknak szembe kell nézniük azzal, hogy a „Magyarország gyarmat", „Magyarország legyen a magyaroké", „a magyarok rabszolgák saját hazájukban" stb. kezdetű szólamok egyenesen vezetnek a sorozatgyilkosságokhoz. A Fidesz most taktikát váltott, ami abból is látszik, hogy a Magyar Gárda elleni rendőri fellépések után Balog Zoltán nem akarja az Országgyűlés emberi jogi bizottságát összehívni. Kicsit nehezen értette meg, hogy a Jobbikkal szembeni vadászati tilalmat feloldották, de végül felfogta, hogy most hagyni kell dolgozni az „ÁVÓ"-t. A baj csak az, hogy emögött nem annak felismerése áll, hogy a szélsőjobboldal nem támogatható, és gyilkos ideológiák terjesztőivel nem kokettálunk. Hanem csak annyi, hogy a Jobbik már a Fidesz szavazóbázisát veszélyezteti. A Fidesz saját táborát szocializálta a szélsőjobboldali ideológiák befogadására, de ebben a Jobbik náluk sokkal jobb. Ezért a Fidesz-tábor egy része a szkinhedpárt karjaiban köthet ki, ha nem vigyáznak.

Ha a mostani események sem józanítanák ki a jobboldali politikusokat, legalább azt vegyék számításba, hogy a szélsőjobboldallal nem tudták az MSZP-t lenyomni, ellenkezőleg: ez a párt ennek a csikicsuki játéknak köszönheti lassan tizenkét éves vérszegény kormányzását, és azt, hogy utódpárti jellegével máig nem kellett szembenéznie. A szélsőjobb többet ártott a jobboldalnak, mint nekik.